2015. december 5., szombat

Part 98.Szánalmasak vagytok!


...-Ha egy hajatok szála görbül,vagy ha sírva jössz haza,akkor elfelejtheted őket.
-Jó..-szem forgatva becsuktam az ajtót és megfogtam Dylan vállát hogy indulhat.


2 óra alatt simán odaértünk,mivel Dylan nem mert gyorsan hajtani.Mikor megállt a hát előtt.Jay pont kijött.Kiszálltam a kocsiból és elindultam felé.Egy vörös hajú lány jött velem szemben az utcán.Jay pont hátranézett,mikor majdnem odaértem.Megálltam és szét tettem a karjaim.Jay gondolkodás nélkül megölelt.
-Te tényleg itt vagy?-nevetett.Megpuszilta az arcom.
-Igen itt vagyok!-ellépett,majd láttam,ahogy a vörös hajú lány háttal állva várja gondolom őt.-De nem is akarok zavarni.-böktem a fejemmel a lány felé,majd kidugtam a nyelvem.
-Szörnyem jól nézel ki,látom híztál valamennyit.
-Már lefogyóban vagyok.-hátrapillantottam.Dylan még bent ült a kocsiban.Szorosan megölelt még egyszer és megpuszilta a homlokom.-Hiányoztál.
-Te is nekem!
-Itt leszek még 2 napig,ha gondolod kicsit beszélgethetnénk.
-Persze!-elengedtem és visszamentem a kocsihoz.Jay megölelte a lányt és elindultak a tőlünk ellentétes irányba.
-Dylan kérhetnék valamit?Amíg nem szólok,addig kint maradnál?-Dylan bólintott és átült a hátsó ülésre.Megpusziltam mindkettőjüket és a táskámmal az ajtóhoz mentem.Becsöngettem és Trisha máris az ajtóban volt.
-Diana!-felsikított és megölelt.Azonnal behúzott és agyon puszilgatott.
-Egyedül vagy?-kérdeztem,mikor levegőhöz jutottam.
-Igen,Yaser elment bevásárolni,a lányok pedig erre-arra.Egyedül jöttél?
-El szeretnék mondani valamit,ami hét pecsétes titok,de anya vagy és tudom,hogy a gyerekednek szeretnéd a legjobbat,szóval..
-Valami baj van?Már te is a lányom vagy,szóval mond csak nyugodtan.
-Ez most nem olyan,amit öhm.Légyszíves ülj le a nappaliban és várj egy kicsit.-megvártam míg leül és kiszaladtam Dylanért és Anniért.Dylan kezében volt,míg a falnál megvártak.-Szeretnék bemutatni valakit.
-Diana,normális,ha összejöttél valakivel.És nyugodtan jöjjön beljebb,nem fogom leharapni a fejét.-mondta egy cseppet hangosabban.
-Gyertek beljebb.-Dylan előrébb lépett Annievel a kezében.Trisha arca megfagyott.-Szeretném bemutatni az unokádat.-szépem lassan felállt és elindult felénk.Dylanre nézett és halkan megkérdezte,hogy átveheti-e.Dylan átadta és mellém lépett.Trisha lefagyott és motyogott a kislányhoz.
-Ő Zayn kislánya?Közös gyereketek?Te terhes voltál?Én nem értem.
-Zayn nem tudhatja,hogy Annie az Ő kislánya.Ezért mondtam,hogy hét pecsétes titok.
-Diana ezt nem kérheted tőlem.
-Trish!-odaléptem hozzá.-Ígérem elhozom hozzátok,amikor szeretnéd,de nem akarom,hogy Zayn tudja.Ha megtudja én letagadom.Dylan sajátja ként szeretni,mindenki imádja őt.Ne haragudj kérlek,de nem akarom,hogy Zayn mindezt tudja.
-Ez tudod,hogy nagyon igazságtalan.
-Ne haragudj tényleg,de Zayn már semmiképpen sem akarom,hogy kapcsolódjon hozzám.
-De ez a szegény kislány nem tehet semmiről,amiről a fiam tehet.Diana én a mai napig hallgatom tőle,hogy mennyire bánja,hogy külön mentetek?Nem lehetne,hogy ezt ti megbeszéljétek?
-Nem!
-És valaki tud róla?
-A közeli baráti köröm,a munka helyem és aki együtt látott minket,és Harry.
-Ne titkold ezt el előle kérlek!-Annie megmozdult a kezében,ezért visszaült és simogatta.-Ne akard,hogy apa nélkül nőjön fel.Ne akard,hogy neki se legyenek szülei.
-Trish a mi esetünk Tylerrel teljesen más!Én elhoztam őt,mivel tudtam mennyire szeretnéd ha lenne már unokád.
-Ha ez az ára,hogy a fiam nem tudhat róla,akkor lehet hogy nem.-kigördült egy könnycsepp az arcán.Felvettem a pulcsim és kimentem az ajtón.Elindultam abba a kocsmába,ahol Zaynnel voltunk,ahol megismertem a barátait.Szinte üres volt a hely.Kértem egy teát a pultnál és leültem a sarokban lévő asztalhoz.Örültem,hogy egy picit egyedül tudtam lenni.Sötét volt a kocsmában és cigi füst uralkodott.
-Szia idegen!-szólt egy erős férfi hang.Felnéztem és a fejébe volt húzva a kapucnija,de leült mellém a sarok ülőre.
-Bocs,de szeretnék egyedül lenni.
-Jajj diana,hogy te még midig milyen csinos vagy.-lassan húzta le a kapucnit.
-Grant.-szűrtem ki a fogaim közt.
-Kincsem.A védelmező barátod hol van?Mármint a volt barátod?
-Semmi közöd a magánéletemhez.
-Ohh egyébként az a csodás kislány az közös,vagy csalfa voltál.
-Nem tudom miről beszélsz!-felkeltem és elindultam volna,mikor visszarántott.Ráborítottam a forró vizet és kimentem.Hamarosan ott volt mellettem.
-Jajj Diana most komolyan?Miért menekülsz előlem?Együtt kellene lennünk.Mondjuk most.-elindultam egy másik utcáén,mikor már láttam,hogy sötétedik.
-Szállj le rólam kérlek!-elővettem a telefonom és megnéztem az időt,mikor
kikapta a kezemből.
-Szóval a kislány tényleg a tiéd.
-Add vissza!
-Egy csókért cserébe.
-Akkor tartsd meg.-elindultam vissza,majd ismét elkapta a karom.Nem tudtam kitépni,de visszanyújtotta a telefont,amit beletettem a zsebembe.Megfogta a másik karom,és elkezdte puszilgatni a nyakam.-Szállj le rólam!Segítség!-befogta a szám és elráncigált a játszótérre.Mikor odaértünk már besötétedett.Próbáltam kiszabadulni a szorításból,de nem tudtam.A földre nyomott és míg egyik kezével a számat fogta addig másikkal a nadrágja gombját akarta kigombolni,de mivel vergődtem alatta,nem igazán tudta.Lábaival rátérdelt a kezeimre,amit szintén nem tudtam kihúzni.Mikor nagy nehezem kigombolta és lehúzta a sliccét,az enyémet kezdte gombolgatni.Itt már nagyon sírtam és féltem,tudtam mit akar,és nem tudtam leszedni magamról.Mikor az enyém is sikerült elkezdte lehúzni a sajátját,de úgy,hogy ne tudjak majd kiszabadulni.Levette a pulcsiját és összekötötte az ujjával a csuklómat.Szorosan.
-Segítség!Grant szállj le rólam!Segítség!-kiabáltam torkom szakadtából.
-Mondjad csak!Itt úgy se hallják!-lehúzta egy kicsit az én nadrágomat a bugyimmal együtt.Lefogta ismét a kezeimet,hogy ne csapkodjam.-Istenem milyen gyönyörű vagy itt lent.Ujjaival ott lent kezdett simogatni.Rosszul voltam az érintésétől.
-Kérlek engedj el!Grant!Kérlek!-bőgtem neki,de mint aki nem hallja tovább csinálta.
-Ennek meg kell történnie,Zaynnek mindig a legjobb jutott,akkor nekem tudnom kell mi a legjobb.Ne haragudj,ez nem ellened irányul,de pont te voltál az a kis tündér aki Zayn mellett kötött ki.És tudod mi a legszebb?Hogy nem tud megvédeni.Pedig még mindig szeret.Egyszerűen szánalmas.Azt akarom..-benyálazta a szerszámát,majd széjjelebb nyomta a lábaimat és hozzám igazodott.-Azt akarom,hogy Zaynt feleméssze a határtalan fájdalom,hogy te az enyém lettél.-majd belém hatolt.Ennyire rosszul még nem éreztem magamat rosszul.Soha.Nagyon fájt amit csinált,de csak hangosan bömböltem.-Zayn most már tudni fogja,hogy mit is veszített.Hogy mennyire jó veled!-gyorsított a tempóján.-Annyira élvezem,hogy hamar kitágultál.A szülés gondolom ezzel jár.-minden szava egy mély döfés volt belém.Éreztem ahogy elmegy bennem.Felállt és felhúzta a nadrágját,majd szétszedte a pulcsit.-Egy élmény volt kicsim.-ahogy elindult én is felöltöztem és én esküszöm hogy utána akartam menni,de nem tudtam,a lábaim nem vittek,pedig én is meg akartam valahogy bántani,de legjobban talán meg akartam ölni.Egy fekete pulcsis idegen jött az ő irányából.Hát visszajött?Most esküszöm megölöm!Elindultam én is felé.
-Te átkozott fasz!Hogy égne le a pofádról a bőr,hogy száradna el a kezed!-üvöltöttem bömbölve.De ő nem az volt akinek gondoltam.Dylan volt.A telefonja fényében egyre jobban kirajzolódott az arca.
-Diana?Te vagy az?-egyre jobban közeledett és próbált megölelni.
-Ne érj hozzám kérlek!-sírtam.
-Diana?Mi a baj?-kérdezte kétségbe esetten,ahogyan hátráltam a lépései elöl.
-Dylan..-sírtam tovább.-Engem megerőszakoltak..-hátrébb lépett,majd megfordult és elkezdett futni,én pedig lassan utána.Dylan berontott a kocsma ajtón,majd 2 percen belül kirángatta Grantat,aki sokkal erősebbnek tűnt,mint Dylan.Én lassan közeledtem feléjük.
-Te mocskos szemétláda!-üvöltötte Dylan,amire néhányan kijöttek a kocsmából.-Hogy volt merszed akár egy ujjal is hozzá érned,te mocskos féreg!-Dylan ellökte Grantet,amire ő csak hátralépett és nevetett.
-Te vagy az új megmentője?Szánalmasak vagytok.Főleg te.-Dylan még egyszer ellökte.Grant megrázta magán a felsőt,majd megropogtatta a nyakát.-Szerintem most majd a csinibaba lejjebb vesz az arcából és jobb fiúkkal áll majd szóba.-Dylan nekilökte a falnak,mire Grant a földre lökte.Dylan felállt és egy jobb egyenessel nyugtázta a lökést.Akik kijöttek egyre hangosabban szurkoltak.Közelebb lépkedtem és láttam,ahogy Grant is visszaüt.Elég nagy párharc alakult ki köztük,mire közelebb értem Dylan arca is vérzett és Granté is.Dylan földre került és Grant ütötte.-Majd a kis Diana megtanul vigyázni magára ezek után!-mondta és tovább ütötte,amire a kisebb tömegből egy srác hátra nyomta Grantat.Egyenesen Dylanhez léptem.Amint Grant meglátott elmosolyodott.-Gyere ide édes!-nyitotta tágra a karjait,amire az előtte álló srác ellépett.Felálltam odamentem és az ölelési távolságon kívül leköptem.-Tetszik a vadságod!Hmm.-Dylan felállt,de elálltam az útját.
-Gyűlöllek!-mondtam,majd egy nagyobbat köptem,amire megindult felém,elkapta a csuklóm,ami már alapból sebes lett és megszorította,de az előző srác egy nagy fejeléssel a földre juttatta.
-Hazaviszlek titeket!-ahogy felém fordult egyből felismertem Danyt.Megvárta,hogy elinduljunk,majd még kettőt bevert Grantnek.-Csak hogy tudd,ennek még lessz folytatása!-mondta,majd megrúgta Grantet,amire elkaptam a kezét.Leköpte Grantat,majd megrázta magát.Dylan az egyik oldalamon,Dany a másikon sétált.Csendben voltak mind a ketten.Mikor hazaértünk Dany megsimította a kezem,ami úgy remegett,mint a kocsonya.
-Ugye most hazamész?-kérdeztem tőle kétségbe esetten,mert nem akartam,hogy miattam legyen baja.
-Nem ígérek semmit,de holnap átjövök,ha nem gond egy kicsit beszélgetni.-bólintottam egy aprót,majd elengedte a kezem és elindult visszafelé.Dylan kinyitotta az ajtót és amint megvilágította a benti fény akkor láttam milyen komolyak is a sebei.Egyenesen az emeletre ment.
-Dylan?Diana?-szólt Trisha a konyhából.
-Mi vagyunk!-mondtam elcsukló hangon,majd a konyhába sétáltam.Trisha volt ott egyedül.-Van itthon kötszeretek,meg valami fertőtlenítő?
-Kicsim!Mi történt?Tiszta fű vagy,és koszos,hol voltál?Máris adom!-kivett a fiókból mindent,majd megfogta a kezem,amitől elfogott a szorongás.
-Majd elmondom,de ha nem haragszol szeretnék letusolni.Annie hol van?
-Fent játszik vele Yaser.Kicsim,minden rendben?
-Nincs,de most kérlek hagyj felmenni.-bólintott,majd egyenesen a vendégszoba felé tartottam.Dylan a földön ült.Leültem mellé,majd a kezembe vettem egy pamacsot és fertőtlenítőszert nyomtam rá.Dylan arcához akartam nyúlni,de elkapta a karom és kivette a pamacsot.Elkezdte törölgetni a kisebesedett csuklóm.A másik kezembe én is vettem egy pamacsot és közben másik kezemmel a felszakadt szemöldökét kezdtem törölgetni,amire hangos szisszenések voltak a válaszok.Láttam ahogy a kezén a bütykök is véreznek,ezért azokat is megtöröltem.Próbáltam kihúzni a kezem,amit hamar el is engedett.Láttam,ahogy a mellkasa mozog és láttam,hogy sír.-Dylan.
-Nem Diana!Ez kibaszottul az én hibám!Kibaszottul!-elcsúszott mellőlem és végignézett rajtam.
-Nem!Jól tetted,hogy Annievel maradtál,én is ezt tettem volna.
-Diana,te felfogtad,hogy mi történt?
-Hogy?Most komolyan ezt kérdezted?Te nem tudod mennyire rossz,hogy még most is érzem az érintését,és azt a bűzt.Te ezt mind nem érted.-mondtam egyre szakadtabb hangon és én is sírtam.-Dylan te nem tudod hogy fáj!-közelebb csúszott,de nem ért hozzám.Egymással szemben sírtunk,de én voltam,aki felkelt és elmentem letusolni.Mire visszajöttem Dylan nem volt a szobában.Megfogadtam,hogy Grant még megbánja ezt,amit most velem tett.Waliyha jött be Annievel.
-Szia!-köszönt halkan.
-Szia.Hát hazatértél?
-Igen,és apa küldött,hogy most már tegyük le Anniet mert biztos etetned kell és lefekteted.
-Igen,már nagyon hiányzott.-átvettem a kezéből.-Minden rendben van?
-Velem igen,de Diana,tudod hogy ez amit csinálsz az..
-Tudom.Kérlek most ne beszéljünk erről,majd holnap.Most én is fáradt vagyok és tudom,hogy veszekednénk és azt a legkevésbé szeretnék most.De nem láttad Dylant?
-De,mikor jöttem akkor viharzott ki az ajtón,nagyon sietősnek tűnt.

2015. november 9., hétfő

Part 97.Annie



...-Leharapom.-arca közeledett,mintha tényleg le akarná harapni,én pedig nevetve toltam el.Nem csókolt meg.Puszit adott és elköszönt,majd elment.


Túl gyorsan teltek a hónapok.Minden olyan gyorsan haladt amióta várandós voltam.De tényleg.Emlékszem minden pillanatra,de alig tudom megélni,mert elrepülnek.Beleléptem az utolsó napokba.A hasam kikerekedett,az utolsó hónapban már nem is dolgoztam,hanem csak úgy voltam.Otthon vagy Tylerék forgatásán,de mégis a legtöbb időt Codyval töltöttem és Dylannal.Imádtak és elkényeztettek.Cody megkért hogy legyek a barátnője és én igent mondtam.Teljesen megértette,hogy terhes vagyok és ő szeretne segíteni felnevelni a kislányomat.Zayn még mindig nem tudja hogy terhes vagyok.A közeli ismerősökön kívül senki nem tudta,vagy legalábbis senki nem mondta vagy írt róla a média.Összesen két cikket találtam.Voltam otthon Londonban is.Sokat beszéltem Zayn tesóival is,de még többet Trishával.Luke sokszor meglátogatott,amikor tudott.És tény hogy soha nem hagytak egyedül.Már csak pár nap és remélem megszületik az életem értelme,a szerelmünk gyümölcse.
-Ty!Itthon vagy?Dylan?-üresen csengett a ház,mikor hazaértem a vásárlásból.Kipakoltam,majd bementem a szobámba.Felvettem csörgő telefonomat képernyőre pillantás nélkül.-Igen tessék?
-Diana!Úgy örülök,hogy felvetted.Itt vagyok a környéketeken,gondoltam átmehetnék.
-Harry Styles.Csodálkozok,hogy felhívtál.Legszívesebben kinyomnám a telefont...
-Ne tedd kérlek!Diana.
-De most kivételesen megengedem,hogy felgyere.-letettem,majd kiálltam az ajtóhoz,ahol 10 percen belül Harry meg is jelent.Kinyitottam az ajtót és abban a pillanatban megölelt,de hamar el is tolt.
-Hát ez?-mutatott boci szemekkel a hasamra.Elmosolyodtam és becsuktam az ajtót.
-Ő a kislányom.
-De hát mióta..vagy mikor..és ki az apja..vagy hogyan?
-Szerintem tudod hogy hogyan.-nevettem,amire elmosolyodott.-Te hogy vagy?
-Diana!Ne tereled a témát.
-Nem terelem.Most vagyok az utolsó napokban.Holnap utánra..-görcsbe húzódott a hasam.Harry egyből odakapott.
-Most?-Nézett rám aggódóan.
-Nem tudom,üljünk le!-mutattam a fotelre,ahova nagy nehezen leültem.A görcs nem múlt.-Harry!Hoznál egy pohár vizet?-nem tudta hogy hova kapjon,vagy hogy mit fogjon,de hozott.
-Én hívok egy mentőt.
-Annyira nem vészes.-ittam,majd ismét görcs.-Menjük kocsival.Úgyis csak 10 perc.
-Én nem tudok levezetni egy szülést,ha rád jönne a kocsiban.És nem is kocsival jöttem.-az asztalra mutattam,ahol ott volt a drága kis kocsim kulcsa.
-Kérlek Harry!-előre állt a kocsival,amíg én bezártam az ajtót és hoztam a telefonomat.Beültem,majd tárcsáztam Tylert.-Ty!
-Diana?Mi az?
-Itt az idő!-nevettem.
-Hol vagy?Menjek?Hívok mentőt.Hol vagy?
-Harry most visz be?
-Styles?Mit keres az ott?Mind1.Melyikbe mentek?
-Ami itt van közel,kérlek szólj Codynak.-kinyomtam a telefont és az útra koncentráltam.Negyed óra alatt beértünk bekísértek egy szobába és rám kapcsoltak valami gépet,és rám adtak egy hálóinget.Alig telt el egy óra és megindult a szülés Tyler egész stábja és néhányan az enyémből kint vártak.Tyler bent volt velem a szülés alatt.Minden rendben volt.Mikor megláttam,hogy Tyler kezében van a csodálatos kislányom megkönnyebbültem.Nagyokat szuszogtam,majd elaludtam.Sötét volt mikor felébredtem.Cody volt bent velem.
-Szia.-suttogta,majd megpuszilta a homlokom.
-Szia!-mondtam,majd éreztem,hogy majd szét szakadok ott lent.-Hol van Tyler?
-Ne aggódj,kint van a kislányoddal.
-Láthatom?-kérdeztem izgatottan és fáradtan.
-Persze!Mindjárt szólok neki!De te jól vagy?Hogy érzed magad?
-Jól,mármint fáradt vagyok és fájok ott lent,de mindennél jobban szeretném látni őt.-Cody megfogta a kezem,adott rá egy puszit és kiment.Tyler háttal nekem jött be.Megfordult és ott aludt a kezében az a gyönyörű kislány,aki az enyém volt.Kezemmel érte nyúltam és ahogy Tyler átadta felébredt.Rám nézett azokkal az óriási barna szemeivel és egyből megláttam benne Zaynt.
-Nem is értem,hogy két ilyen ronda embernek hogy lehet ilyen csodaszép gyermeke!-Ty nevetett kizökkentett a gondolat menetemből.Csúnyán ránéztem,majd ismét vissza,mikor belépett az orvosom.
-Látom már meg is ismerkedtek!
-Doktor Úr!Nem is tudja,hogy mi már mennyire ismerjük egymást!-mosolyogtam.-Jól van?Minden rendben van vele?
-Igen!Nagyon egészséges,és nem szükséges a megfigyelés,szóval ha akarnak pár nap múlva elmehetnek!Viszont most lenne egy nagyon fontos kérdésem.Mi legyen a neve?Amikor a nővér megkérdezte akkor elaludt,szóval legyen szíves megmondani.-kifújtam a levegőt és ránéztem.
-Annie Posey.-Tyler hirtelen rám nézett.
-Posey?Biztos?
-Igen,ennél biztosabb nem is lehetnék.-elmosolyodtam.-Doktor Úr fontos bent maradnunk még pár napig?Nem mehetnénk ma haza?
-Ma még biztos nem,holnap még beszélhetünk erről.
-Rendben van,nagyon köszönöm!-az orvos bólintott és felírt még valamit a kór lapra.Tyler leült mellém Cody pedig a fotelbe,amikor az orvos kiment.Nem tudtam másra figyelni csak arra a kis apróságra aki a karjaimban volt.Olyan apró és olyan törékeny.És egyszerűen csodálatos.Gyönyörű.Annyira szép szemei vannak és apró kezecskéi,a lábairól meg ne is beszéljünk.Imádom!Annyira jó érzés volt végre a karjaimban tartani Őt.
-Megfoghatom?-Cody zökkentett ki minket a kis kapcsolatunkból.
-Hát öhm.Persze!-felé nyújtottam,majd óvatosan átvette.Ekkor tűnt fel hogy Ty már nincs a szobában.Cody kezében teljesen másképpen láttam a lányom,mint a sajátomban.Cody nevetve fordult felém.
-Imádni való!-mosolygott és úgy állt hogy rálássak.A fáradtság nagy úrnak bizonyult,ezért kicsit lejjebb csúsztam az ágyban.Cody leült mellém és ringatta Anniet.Elaludtam.
Az első két hónap olyan gyorsan telt el az életünkben,hogy csak repültek a napok.Mindenki imádta az én kis kincsemet.Ty nagyokat segít,pont úgy ahogy Dylan és Cody.A srácok remek apák lesznek.Nagyon sok képet csináltunk és a fiúk teleragasztották a házat.Nagyon meghatóan viselkedtek.Mikor Londonban voltunk egy nap felhívtam Trishát.
-Szia!
-Diana!Szia!Már hónapok óta nem beszéltünk!Jól vagy,mesélj valamit.Mikor jössz hozzánk?
-Jajj hát mindenképpen akkor mikor Zayn nincs otthon.
-Akkor gyere le a hétvégén.Gyere el ma és maradj itt pár napot.Hozd el Tylert is.Annyira szeretnélek látni.Kérlek látogass meg minket.
-De nem akarunk zavarni,meg hát nem tudom hogy hosszabb időre maradunk-e,de akkor összepakolok és lemegyünk.
-Jajj de jó,akkor csinálok valami vacsit.Nagyon várunk benneteket.-letettem és leültem.Nem gondoltam volna,hogy ilyen hirtelen bemutatom nekik.
-Diana!Kicsim!-Cody vidáman jött be délelőtt hozzánk.
-Szia Édes!-megcsókoltam.
-Annie.Hát szia!
-Öhm mondanom  kell valamit.Elutazok két napra.
-Jó,de mi lesz a Babával.
-Hát jön velem.Be szeretném mutatni a nagymamájának.
-Te miről beszélsz?-Cody az ölébe vette Anniet.-Kihez akarod elvinni?
-Zayn szüleihez.
-De Diana!Azt mondtad hogy Zayn már hidegen hagy!Most akkor mégis elmondtad neki?-fakadt ki,mire a kislány sírni kezdett.Egyből átvettem és csitítani kezdtem.-
-Nem mondtam el.
-Akkor meg?Minek viszed el a szüleihez?Minek mész el egyáltalán te?Ha lezártad magadban,akkor nem mész vissza hozzájuk!
-Na álljon meg a menet!Te itt nekem nem szabsz meg semmit!Ha akarom elmondom a gyerekem apjának,hogy van egy gyereke,ha nem akkor nem.Ez csak kettőnkre tartozik.Ha jól tudom neked itt kuss van.
-Igen?-felkapta a kabátját.-Akkor kussolok.-vágta oda,majd kiviharzott.Miután lecsitítottam elkezdtem pakolni és felhívtam Dylant.
-Szia!
-Szia Cica!
-Van kedved eljönni velem Zayn szüleihez?Velem és Annievel?
-Pont én?Hogy-hogy nem Tylert hívod?Tudod hogy sajátomként szeretem és minden vágyam hogy minden percet vele töltsek.
-Tyler csúnyán vált el Zayntől.És te meg szereted a Kincsemet,szóval...-elnevettem.-Szeretném ha eljönnél.
-Akkor elmegyek!Mikor?
-2 óra múlva?
-Izé.Pff.Jó elintézem a dolgokat és hazamegyek.-kinyomta,majd elkezdtem pakolni.Annie szerencsére nyugodtan feküdt az ágyon és fogta a kis plüssét.Tényleg Dylan egy óra múlva hazaért.-Szia!-megpuszilta a homlokom és egyből a kislányhoz ment.-Meddig maradunk?
-Hát igazából két napra gondoltam.-Dylan felnézett.
-Miért is én megyek?Miért nem Cody?
-Cody féltékeny még Zaynre és nem akarom hogy eljöjjön.
-Hogy érted hogy féltékeny.Már legalább fél éve nem láttátok egymást.
-Dylan ő a gyerekem apja.Nem akarom hogy tudja,de tudom,hogy Trisha már alig várta hogy legyen egy unokája.Meg fogom kérni,hogy ne mondják el ezt Zaynnek.
-Diana,ne haragudj meg,de hogy gondolod,hogy majd hazudni fog a fiának?
-Nem tudom.Nem akarom,hogy Zayn tudja.És mivel sajátodként szereted,ezért szeretnélek megkérni,hogy ha úgy alakulna,akkor vállalnád-e hogy az apja vagy?
-Hogy mi?-Dylan felállt.-Én lennék a legboldogabb,ha engem szólíthatna apának ez a kis Angyal.-ezzel a mondattal viszont az én szemem kerekedett ki.
-Nem pont így gondoltam,de én is örülnék!-megölelt és hajamba bújtatta az arcát.
-Sziasztok!-Tyler jött be sietve a szobába egyenesen Anniehez.
-Szia!-köszöntünk,majd Dylan átment a szobájába.
-Hova mész/Mentek?-nézett a kis bőröndre.
-Hát..öhm..Bradfordba.
-Nem..Diana!Nem!
-De!Felhívtam Trishát és mondta hogy menjünk,mert már régen látott minket,de nem szeretném,ha jönnél.
-Mi van?Miért?
-Mert amikor legutoljára ott voltunk csúnyán jöttünk el és nem akarom felhozni meg emlegetni ezt az egészet.
-Diana egyedül nem fogsz oda menni!Se most,se soha többet!-Dylan megjelent az ajtóban a táskájával.
-Mehetünk?
-Na ne!Most komolyan?Ő veled mehet?
-Tyler!Ő más mint te.És rám nem kell vigyázni.Felnőtt vagyok,egy anyatigris.Annienek nem lesz semmi baja.Menjünk Dylan.-felvettem a táskám.-Kihozod Anniet?-néztem Tylerre.Felemelte a kislányt és felhúzta a pulcsiját.Dylan kiállt a kocsimmal én pedig beültem Annievel hátra.
-Ha egy hajatok szála görbül,vagy ha sírva jössz haza,akkor elfelejtheted őket.
-Jó..-szemforgatva becsuktam az ajtót és megfogtam Dylan vállát hogy indulhat.

2015. október 9., péntek

Part 96.Nem vagyok ám ilyen béna


...-Nem!-mély levegőt vettem és a liftbe léptem.-Ha neked nem elég akkor viszlát!-megnyomtam a gombot,de belépett.
-Elég lesz!-a falnak nyomott.Kibújtam a karjai alatt.
-Akkor ezt nem teszed!-leért a lift és kiléptem.A biztonsági őr kiengedett és a deszkámat felkapva futottam hazáig.

Eláztam hazáig,de mikor hazaértem első dolgom volt az aggódó bátyámat vissza hívni.
-Szia!Mond!-szóltam bele és vetkőztem a fürdőig.
-Szia!Merre vagy?Voltál?
-Itthon vagyok és Harryékkel találkoztam.
-Minden rendben?-kérdezte aggódóan.
-Igen!-válaszoltam határozottan.-Szóval mit szeretnél?
-Vacsizni egy ismerőssel és veled.10 perc múlva megy érted Cody.Én még nem tudok menni,de ismerkedj meg vele addig.Most mennem kell!Szeretlek!Szia.-letette.Bementem a fürdőbe és megengedtem a vizet.Letusoltam,majd törölközőbe kimentem csinálni egy meleg teát,hogy ne fagyjak meg.Felöltöztem,majd kiöntöttem a forrásban lévő vizet a teára.Csengettek és kinyitottam az ajtót.Egy magas elegánsan öltözött srác állt velem szemben.
-Szia Diana!
-Gondolom te vagy Cody.
-Igen.-elmosolyodtam.-Gyere be.-felvettem a teám és belekortyoltam,de abban a pillanatban ki is köptem a srácra.-Basszus.-leraktam a bögrém és egy konyharuhát kerestem.ahogyan oda nyújtottam fellöktem a bögrét és ráborítottam.-Nem hiszem el.-a srác felordított.-Esküszöm nem vagyok ilyen béna.Odahajoltam,hogy megtöröljem és lefejeltem az asztalt.Leültem a földre és kínomban elnevettem magam.
-Figyelj,ha ki akarsz csinálni akkor inkább elmegyek.-nevetett,majd óvatosan elhúzta a gatyáját a lábától.
-Ne haragudj!Vetkőzz le és adok másikat!-felhúzta a szemöldökét,majd kihúzta az övét.Bementem Tyler szobájába és kerestem egy fekete farmert.Bejött utánam és körbenézett.Oda nyújtottam,majd megláttam a felhólyagzott lábára néztem.-Basszus.-suttogtam.-Hozok valami hideget a lábadra!-nem találtam a fagyasztóban semmit így hideg vizet és egy rongyot hoztam.Letettem az ágyra és leültem mellé.Bevizeztem a rongyot és szépen lassan közelítettem és közben az arcát figyeltem.Ahogy hozzáértem felugrott és a vizet az ölembe borította.
-Diana szerintem ezt hagyjuk!-nevetett fel.Levettem a felsőm és a nadrágom.A sebhelyek a hideg víztől kifehéredtek.
-Nem vagyok szégyenlős,ne haragudj.
-Mik azok a lábadon?-mutatott a sebhelyre.
-Fogalmazzunk úgy hogy egy történet!-elmosolyodtam,majd kisasszéztam a fürdőbe.Langyos vizet engedtem a lábamra,majd vártam hogy felmelegedjen.
-Hol találok egy felmosót?
-Hagyd csak,majd feltörlöm.Oda adnád a törülközőm?-mutattam a falra.Odanyújtotta.
-A hasadra nem ment?-lenéztem és végigsimítottam a pólómon.Száraz volt.
-Nem.Miért?
-Állapotos vagy nem?-ránéztem,majd a hasamra.
-Igen,de ezt honnan veszed?
-Hát kerekedik a hasad.-mosolygott és mutogatta.
-Azt hiszem kedvellek!-megtöröltem a combom és felöltöztem.Chris is felöltözött és közben beszélgettünk.Vártuk hogy Tyler szóljon,majd elmentünk kajálni.Tyler nem ért oda így ketten ettünk.Természetesen csoda lett volna,hanem futunk össze valakivel.Zayn és Perrie pont akkor ment el,mikor mi jöttünk be.Cody nevetve engedett maga elé.Megtorpantam,majd megfogta a derekam.
-Minden oké?-suttogta.Bólintottam.Zayn megtapintotta a kezem,ami után Cody odanyúlt.
-Valami gond van?-Zayn fenn hangon kérdezte.
-Zayn!Ne csinálj fesztivált!-suttogtam neki.
-Mit ne csináljak?Mit nyúlkál a kezed után?
-Semmi közöd hozzá,hogy hova nyúlkálok!-állt elém Cody.Zayn nekilökte az ajtónak,de Cody visszatartotta.-Nem akarok bunyózni,csak szállj le rólunk!-odaléptem kettőjük közé.
-Zayn,már elmondtam.Továbbléptem.És ha most megbocsátasz szeretnénk vacsorázni.Tyler is nemsokára itt lesz!-elfordult,meglökte az ajtót és dühösen kiviharzott.Az utolsó pillanatban még láttam,ahogy Perrie könnyezve Zayn után ballag.Cody megfota a kezem.
-Jól vagy?-eszméltem fel a kérdésére.Bólintottam,majd helyet foglaltunk.Vacsi közben sokat beszélgettünk,mivel Tyler csak nem ért oda hozzánk.A vacsora után Cody hazavitt és felkísért.-Diana én nagyon jól éreztem veled magam!
-Köszönöm szépen,én is nagyon élveztem az estét kivéve azt a kis incidenst.Ne haragudj,hogy belekevertelek.
-Ne is mondj ilyeneket.-kitárta a karjait én pedig megöleltem.Miután elengedtem felemelte a fejem és adott egy puszit.-Szeretném megkérdezni,hogy valamikor nem lenne -e kedved elmenni valahova?Mozi vagy egy ebéd munka közben?-elmosolyodtam,mert ahogy ő kinéz,pont azt gondoltam,ha jól sikerül az este,akkor megfektet,majd lelép,de kellemes csalódás volt.
-Hát nem is tudom.-elbizonytalanodott.-Persze hogy lenne kedvem.-én pdeig kidugtam a nyelvem.
-Leharapom.-arca közeledett,mintha tényleg le akarná harapni,én pedig nevetve tóltam el.Nem csókolt meg.Puszit adott és elköszönt,majd elment.

2015. szeptember 27., vasárnap

Part 95.Hotel Sofia



...-Nem,dehogy akarok,de még nem állok készen erre az egészre,egy új kapcsolatra.Hagyjuk,hogy kiforrjon köztünk valami és ha úgy látjuk akkor összejövünk,de ezt meg kell beszélnünk.Mit szólsz hozzá?-kinyitotta a kezeit.Odamentem és megöleltem.

Az újságok felkapták,hogy Dylannal ennyire jóba lettünk és nagyon sok helyen már mint egy pár hirdetnek minket.Mi nem tagadtuk,de nem is mondtuk senkinek,hogy van köztünk valami,de igazából nem jöttünk össze.A kapcsolatunk ugyanolyan maradt,mint előtte.Amióta Zaynnel szétmentünk a fiúkkal tartom a kapcsolatot,de vele nem.A terhességem nem látszott,a hasam alig nőtt szerencsémre.Arról hogy terhes vagyok csak pár ember tudott.Zayn se veled se nélküled kapcsolatban volt Perrivel.Néhányszor felhívott,de nem vettem fel.Tényleg nem keresett.A munka ment tovább,fogattunk tovább,utaztunk.Már négy hónapos terhes lettem.Négy hónapja mentünk szét.Harry egyik nap találkozni hívott.
-Szia!-álltam fel és öleltem meg,ahogy megláttam.-Örülök,hogy látlak.
-Szia!Én is téged!-szorosan megölelt és csak álltunk.-Hiányoztál!
-Te is.-suttogtam,majd hátrébb léptem,hogy megnézzem.-Megint új hajad van,de jól áll.
-Köszönöm!Látom rád pedig felszaladt pár kiló.
-Igen!-néztem le a hasamra és végig simítottam,majd leültem.-Szóval miért volt ilyen sürgős,hogy talizzunk?
-Hát tudod este lesz az új albumunk bemutató koncertje és szeretnénk ha eljönnél.
-Öhm...nem tudom,ez lehet nem jó ötlet.-Harry kinyújtotta a kezét felém.Megfogtam.
-Diana.Figyelj..
-Tudom,de Zayn még mindig érzékeny pont számomra,akárhogy is nézem.Nem akarok és nem is fogok megbocsátani neki,de nehezemre esik látni őt.
-Hát jó!-elhúzta a kezét.-Akkor ez esetben mi újság?-váltott témát és elnézett a távolba.
-Harry Utállak Styles!-szóltam rá.-Hol lesz a koncert?-kérdeztem.Elmosolyodott.
-A Sofia Hotel előadó termében.
-Oké.
-Bárkit hozhatsz magaddal,csak a tesódat ne.
-Köszönöm,de egyedül megyek.-beszélgettünk még egy darabig aztán hazamentem átöltözni.Felvettem egy fekete hosszabb szoknyát,és egy tornacipőt.Fel kötöttem a hajam és felvettem a kabátom.
-Diana?Hova mész?
-Dylan?Hát izé..-tereltem.-Öhm.Pár barátommal találkozok.
-Ilyenkor?Kikkel?
-Harry meghívott a bemutató koncertjükre,de Tylernek ne szólj kérlek,mert nem akarom,hogy tönkretegye.
-Én sem akarom,hogy oda menj!
-Mi az hogy nem akarod?
-Tönkremész érzelmileg.
-Nem baj,de ha a barátaim meghívnak,akkor ott leszek.-becsuktam az ajtót és elindultam a gördeszkámmal.Egy fél óra alatt simán odaértem. A hotel bejáratánál rengeteg rajongó állt.Egy őr a nagykapunál állt.Odasétáltam és be is engedett a nevemet hallva.-A fiúk merre vannak?-kérdeztem a biztonsági őrt.
-A harmadik emeleten.
-Köszönöm!-felsétáltam.Egy kis ajtó volt előttem és az mellett egy nagy dupla üveges ajtó.Beléptem a kis ajtón.-Sziasztok!-a fiúk nagy hangzavarban észre se vettek.Becsuktam az ajtót és letettem a deszkát,Zayn ekkor vett észre.Elindult felém én pedig a kanapé túl oldalához mentem.Elindult én pedig Harry felé indultam.-Sziasztok!-köszöntem még egyszer,mire a négy fiú megölelt,ezzel elzártak Zayntől.Beszóltak az ajtón,hogy a kamera már bent van és hogy kezdhetnék a felvételt.-Milyen felvétel?Nem arról volt szó,hogy kis koncert?
-Hát az úgy volt,hogy a hotelnak a felső szintjén van egy stúdió és ott lesz felvétel.
-Akkor rajtam kívül csak ti lesztek?
-Aha,megy még egy srác,aki a zenére figyel.-mondta kicsit akadozva.Beleboxoltam a vállába és gonoszan néztem rá.Liam átölelt.
-Hiányoztál!-suttogta.
-Te is nekem!-suttogtam vissza.Elindultunk fel a stúdióba.Egy elég nagy stúdió volt,nem is tudtam,hogy itt van ilyen.Vörös szőnyeg és kis lámpákkal volt megvilágítva a csíkos tapéta.Az öt mikrofon fentről volt megvilágítva.Én megálltam a fal túl oldalán a sráccal.A fiúkra mosolyogtam.A másfél óra,amit énekeltek nagyon hamar elment.Imádtam hallgatni őket.Azt hittem végeztek,mikor a srác kiment és mondta,hogy ha a fiúk jeleznek akkor nyomjam meg az indító gombot.A szobában sötét lett és csak a gombok világítását láttam.A fiuknál csak a fej lámpák voltak felkapcsolva.Nagyon jól nézett ki.És akkor Liam jelzett.A dalban felfedeztem a nevem és hogy ez Zaynről és rólam szól.Elkezdtem könnyezni.Folyamatosan Zaynt figyeltem.Ő pedig engem.Elővettem a telefonomat és a fényével kilépetem az ajtón.Nagy levegőt vettem és a lifthez rohantam.Zayn utánam szaladt és elkapta a karom.
-Beszélnem kell veled!Diana!Életem!-letöröltem a könnyeimet.
-Tovább léptem,Zayn kérlek!Eressz el!-Zayn leengedte a kezét.
-Olvastam,de tőled akartam hallani.Nem hiszem el.Legalább a telefont felvehetted volna.Szükségem lett volna rád.
-Nem akartam,hogy a múltban ragadjunk..-köszörültem meg a torkom.-Szép emlékeket akarok a jövőmbe,nem akarom,hogy ismét legyen köztünk valami.A barátságomat fel tudom ajánlani,de többet nem!-Zayn összetörve a szemembe nézett.-De mindezt csak akkor,ha a múltat nem emlegetjük.
-Di...kérlek!Én..nagyon szeretlek!Hiányzol!
-Nem!-mély levegőt vettem és a liftbe léptem.-Ha neked nem elég akkor viszlát!-megnyomtam a gombot,de belépett.
-Elég lesz!-a falnak nyomott.Kibújtam a karjai alatt.
-Akkor ezt nem teszed!-leért a lift és kiléptem.A biztonsági őr kiengedett és a deszkámat felkapva futottam hazáig.


2015. június 23., kedd

Part 94.Visszaút!.


...-Mikor fogod elmondani nekik?
-Majd egyszer,nem kötelező tudniuk...

Tylerrel napokig otthon voltunk,nem csináltunk semmit,csak feküdtünk.Boltba se mentünk,inkább csak rendeltünk.Már kb. az 5. napja lehettünk otthon,mikor lementem a fotelben alvó bátyámhoz.
-Ty!-simítottam végig arcán,mire nagyot nyelt és felnézett.
-Nem alszok,csak bóbiskoltam.Baj van?
-Nincs,csak meg akartam kérdezni nem-e beszéltél Dylannal.
-Öhm,nem,de ha akarod felhívhatjuk.
-Nem,szeretnék vele személyesen beszélni,szóval összepakolok és visszamegyek.
-Micsoda?Diana te nem örülsz annak,hogy itthon lehetünk?
-De nagyon,de annyira összevesztem Dylannal,hogy lelki ismeret furdalásom van.
-Aha,oké.Öhm,akkor veled menjek?
-Nem kell,maradj csak,majd vigyázok magamra meg bla-bla-bla.-felállt és átölelt.
-Ha Zayn keresne ne csinálj hülyeséget.
-Nem fogok.Ígérem.-megpusziltam,felmentem összepakoltam,elbúcsúztam és felültem a következő gépre.Estére oda is értem.Hívtam egy taxit és a lakásunkra mentem.Lepakoltam,majd Dylanékhez.Kopogtam és Tyler nyitott ajtót.Megpusziltam és megöleltem.
-Szia!Dylan itt van?-rám mosolygott,majd befelé intett.Dylan az ablakon gondolkozva nézett kifelé.-Szia!
-Szia!-nagyot sóhajtott,de csak lassan fordult felém.Nem szólt semmit,csak nézett.
-Dylan én akkora egy segg fej vagyok.Hallgatnom kellett volna rád és megbántam minden szavamat,annyira igazad volt.-nem mondott semmit.-Mondj valamit,üss meg,pofozz fel,köpj le,üvölts velem,csak csenddel ne büntess.-a végére elsírtam magam.Odajött és átölelt,de ez már nem olyan volt,mint régen.Ez olyan "sajnállak,de nem lesz semmi se olyan mint régen" ölelés volt.-Tudom,hogy haragszol,és hogy mindig is nekem akartál jót,csak ez nem nagyon tudtam elfogadni.Mindig is testvéremként kezeltelek,néha jobban bátyám helyett is bátyám voltál.
-Tudom.És én néha jobb tanácsot adtam,mint Tyler,mert nem voltam elfogult.
-Igen és most félek,hogy elvesztettelek.
-Nem,nem is fogsz,mindig itt leszek neked,csak többet ne veszekedjünk.Oké?-jobban megöleltem és bólogattam.Leültünk és az ölében feküdtem,mint Tylerrel szoktam és beszélgettünk.
-Haza megyek,mert későre jár.-mondtam és felálltam.
-Elkísérlek.
-Nem kell,késő van,te is biztos pihenni akarsz.
-Nem.Dehogy.
-Akkor hozz cuccot és ha akarsz,akkor ott is maradhatsz,amíg Tyler vissza nem jön.Mit gondolsz?
-Hát nem tudom,viszek egy pizsit,meg fogkefét és akkor holnap majd megbeszéljük.-rámosolyogtam és megvártam,míg összepakol.Daniel jött ki a szobájából.
-Szia.-próbáltam mosolyogni.
-Ohh Miss Malik.Máris a köreinkben?Nem nászúton kellene lenned?-kérdezte gúnyosan.
-Meghiúsult a dolog,szóval bebuktam mindent.Kicsit közrejátszott a baleset.-mosolyogtam.Félrenyelt és kicsit köhögni kezdett.Maga se tudta mit mondjon.
-Hát ez esetben sajnálom,de nézd a jó oldalát,szabad vagy.-mosolygott.Dylan kijött a szobából egy táskával,majd az ajtó felé intett.-Hova mentek?
-Haza.-mondtam,majd puszit dobva felé kimentünk az ajtón.Gyalog mentünk,bár így többet sétáltunk a kelleténél.Mikor odaértünk a bedobált táskáim fogadtak.-Hoppá,mondtam zavartan.-Dylan elnevette magát és leült a kanapéra.Behordtam gyorsan a táskákat a szobába.Nagyokat ásítva leültem mellé.Voltál már itt szóval tudod hol a vendégszoba.
-Lassan már veletek élem le a fél életem.-mosolygott,és bevitte a táskáját.Táncolva és dúdolva jött ki.Megmosolyogtatott.Ő az és Tyler,aki mindig meg tud nevettetni.Felhúzott,majd táncolni hívott.
-Hé.-magához húzott és körbe táncoltuk a szobát.Nevettünk és egyszer csak elsírtam magam.Megölelt és a fejemet kezdte simogatni.Álltunk így egy darabig,majd felvett az ölébe és bevitt a szobámba.Letett és lehúzta a cipőm és a farmerem.Már nem sírtam annyira.Dylan lekapcsolta a lámpát és be akarta csukni maga után az ajtót.-Dylan!Nem aludnál velem?
-Máris kedvesem?-mosolygott,de könnyeimet látva odafeküdt és a mellkasára húzott.Pillanatok alatt elaludtam.Reggel előbb keltem,mint ő.Gyorsan letusoltam és bevittem magammal egy pólót és a tegnapi farmerem.Amilyen ügyes voltam beleejtettem a ruháimat a vízbe,a törülközöt,meg kint hagytam.Leszedtem a függönyt,ami nem sokat takart,de magamra csavartam és kimentem.Dylannal a folyosó közepén találkoztam.-Diana!
-Dylan?-hirtelen elfordultam.
-Elforduljak Gyönyörűm?-tolattam,és megütöttem a vállát.Megkerültem és a szobába siettem.Felöltöztem és kimentem.Dylan az ajtó félfának volt dőlve.-Ne haragudj az előző miatt.-zavarban volt.
-Semmiség,te ne haragudj,hogy zavarba hoztalak.Köszönöm,hogy este ott maradtál.Sokat jelentett nekem.
-Jobban vagy?-kérdezte,mintha bármelyik pillanatban elsírnám magam.
-Azt hiszem jobban lennék,ha a hátadon vinnél el a bevásárló központba.
-Micsoda?-nevetett fel.-De csak akkor,ha visszafele te hozol engem.-én is felnevettem és a vállába boxoltam,majd megkerestem a pénztárcám.Bezártuk az ajtót,majd elindultunk.Dylan tényleg vitt a hátán.Az emberek akik felismertek fényképeztek minket.Egész úton nevettünk.3 nagyobb szatyorral jöttünk ki.Megcsörrent a telefonom és anélkül,hogy rápillantottam volna felvettem.
-Igen tessék?Diana Posey.-nevettem és ellöktem Dylant,hogy ne nevettessen.
-Öhm szia.Gondolom már elfelejtetted ki vagyok.-mondta valami kis mosollyal a hangjában.
-Hát persze te kis focista.-egyből felismertem David hangját.
-Nemsokára ott vagyok Danielék lakásánál.Lenne kedved találkozni?
-És a tesóddal mi lesz?
-Majd leszek vele is,de előbb inkább veled.-nevetett.
-Hát jó,még reggelizünk Dylannal aztán akkor majd átgurulunk.
-Rendben van.Várlak.Szia.
-Szia.-letettem,majd Dylan után eredtem.Hazafelé is hülyéskedtünk.Alig vártam,hogy újra lássam Davidet.Dylan mellett nem lehet unatkozni.-Na akkor tegyünk le néhány szabályt,amíg itt laksz,ha maradsz,ha visszamész,ha Ty visszajön.
-Hallgatom parancsnok!-tisztelgett.
-Na:
Le kell hajtani az ülőkét. 
A rezsibe be kell szállnod.
A hűtőben minden közös,szóval ha valami sajátot akarsz,akkor zárd el,mert megeszem.
Szóval ha kérdésed van,akkor hallgatlak.Komolyra vettem és tovább ettem a müzlit.
-Azt hiszem minden világos!-bólintott és evett tovább.
-Tudsz gördeszkázni?
-Hát...nem.-szóval menj nyugodtan,majd valamikor talizunk,szerintem én is átmegyek,akkor összepakolok néhány cuccot.
-Rendben van.-megpusziltam az arcát és elindultam.Mikor odaértem David karjaiba estem.Egészen estig kint voltunk,majd este kissé fáradtan estem haza.Dylan úgy láttam nem volt otthon,felkapcsoltam a villanyt és benéztem a szobájába,de lehet nem kellett volna.Ketten voltak bent egy lánnyal,de még semmi olyan nem történt.-Jajj bocsánat.-gyorsan becsuktam az ajtót és becsapódtam a szobámba.Kínosan és kicsit sértve éreztem magam.1 óra múlva kimentem elmosogatni.Hirtelen akkora fájdalom nyilallt belém,hogy összeestem a padlón.-Dylan!-kiáltottam,majd Dylan 2 perccel később egy alsó nadrágban rohant ki.
-Diana?Hol vagy?-nem bírtam megszólalni,csak csaptam egyet a földön.Odasietett.-Mi a baj?Hívjak mentőt?
-Be tudsz vinni a kórházba?
-Diana mi a baj?-a lány kijött a szobából.
-Dylan?
-Most menj el kérlek!Öltözz és ott az ajtó,van jobb dolgom is!Szia.-Dylan berohant a szobába és felöltözött,majd levitt a kocsiba.Hamar bent voltunk.Hordágyon vittek be,majd mikor Dylan elengedett megkérdezték mi a baj?
-Terhes vagyok,most vagyok az első hónapban.Kérem segítsenek,mert már egyszerre elvetéltem és nem szeretnék még egyszer!-sírtam el magam.Azonnal bevittek ultra hangra ahol megállapították,hogy a babának semmi baja.Viszont nekem egy belső vérzésem volt.Elpattant egy ér.De hamar rendbe hoztak.Éjfélre már ki is engedtek.Dylan kint beszélt egy orvossal,mikor meglátott az ajtóban.Egyből odasietett.Nem kérdezett semmit,csak hozta a kocsit és hazamentünk.-Dylan?
-Igen?Fáj valamid?Visszamenjünk?
-Nem dehogy.Csak tudnod kell valamit.
-Mond.
-Én terhes vagyok.-Dylan lefékezett.
-Hogy micsoda?-nagyot nyeltem és ránéztem.
-Jól hallottad.Gyereket várok.
-Mégis kiét?-dadogta.
-Zayn.-megfogta fejét,majd megütötte a kormányt.Megfogtam a kezét.
-Nem hiszem el,hogy ennyire beléd mélyesztette a horgát.Biztos hogy az övé?
-Igen.A baleset után estem teherbe.-újra beindította a kocsit és hazáig nem beszéltünk.Otthon besegített a szobámba.Lefeküdt mellém és sokáig beszélgettünk.A napokban sok fele jártunk együtt,vidámparkba,állatkertbe kajálni vagy csak úgy autóztunk.Nagyon sok időt töltöttünk együtt.Egyik reggel Dylan édesen feküdt mellettem.Hirtelen teljesség érzése fogodt el.
-Jó reggelt!-rá néztem és fáradtan pislogott.
-Neked is.-mosolyogtam.Felkelt és csipőjére lecsúszott a farmer,nem volt rajta felső ezért látszódott,hogy valójában mennyit is dolgozott a testén.Izmos teste volt,amit eddig nem is vettem észre.Férdiként néztem rá és nem mint egy "testvérre".Én is levetkőztem alsóneműre,majd a fürdő felé vettem az irányt.Bekapcsoltam a zene lejátszót és benyitottam a résnyire nyitott ajtón.Dylan épp fogat mosott.Alsóneműben áltam meg az ajtóban és bámultam.Egyszercsak felnézett.-Ne haragudj...izé kimegyek.
-Nem kell,mindjárt végzek.-köpött egyet,megmosta az arcát és enyhén kinyitottam az ajtón,hogy kiférjen.A testünk egymáshoz simult.Elkaptam a kezét,mire megállt mögöttem.
-Tudom hogy érzed ez a vibrálást köztünk.
-Sokkal régebb óta érzem,mint te.-átkarolta a derekam.Elindultam ajkai felé.-Köztünk nem lehet semmi.-ellépett tőlem.
-Mi?Miért?Mármint persze oké.-zavartan éreztem magam és becsuktam az ajtót.Elkezdtem dúdolni,hogy kiverjem azt ami az előbb történt.Letusoltam,megmostam a hajam,majd magam köré tekertem a törcsit és Elkezdtem fogat mosni,közben táncoltam kicsit.Mikor végeztem bementem a szobámba.Kicsapódott az ajtó és Dylan állt a küszöbön.Egymás szemébe néztünk.
-Fenébe Tylerrel.-elindult felém és gyengéden megcsókolt.Átöleltem,majd mikor a törölköző széléhez ért rám nézett.-Biztos hogy akarod?Nem aka...-újra megcsókoltam és kezeivel levettem a törölközőt.Berúgtam az ajtót és megtörtént,amire egy héttel ezelőtt gondolni se tudtam.Délig csak feküdtünk az ágyban és cirógattam a haját.-Miért nem történt meg ez előbb köztünk?
-Régóta vártál erre?
-Nem is tudod mióta.-óvatosan megcsókolt.Kicsit elhúzódtam.
-Ez hogy érted?
-Hát úgy,hogy már amikor elmentünk esküvői ruhát választani,azóta.
-Mi?Te azóta le akartál velem feküdni?
-Öhm igen.És tudom most jön az a rész,hogy te megbántad és hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt.-felkelt és felvette a boxerét.-Én meg nagy hülye vagyok,hogy bedőltem neked.
-Most hova mész?Dylan én nem így gondoltam.
-Pontosan tudom hogy gondoltad.-kiment az ajtón,gyorsan magamra tekertem a takarót és utána mentem.
-Dylan!-rákiabáltam.-Meghallgatnál?-megállt.-Én tényleg szeretnék tőled valamit,de más gyerekét várom.
-Igen tudom,és mondtam,hogy zavar?Vagy te vissza akarsz menni Zaynhez ezek után?
-Nem,dehogy akarok,de még nem állok készen erre az egészre,egy új kapcsolatra.Hagyjuk,hogy kiforrjon köztünk valami és ha úgy látjuk akkor összejövünk,de ezt meg kell beszélnünk.Mit szólsz hozzá?-kinyitotta a kezeit.Odamentem és megöleltem.

2015. június 4., csütörtök

Part 93.Majd egyszer.


...Én teljesen nyugodt voltam.Féltem,hogy ez lesz,de számítottam rá.Felmentem összepakoltam a bőröndöm és lehoztam.Tyler az ajtóban várt rám.Trisha nagyon kiborult.Kértem,hogy ne sírjon,de nem bírta ki.Pont mikor átöleltem kinyílt az ajtó és Zayn nevetve lépett be az oldalán...

...Perrivel.
Zayn arcáról lehervadt a mosoly.Meg akartam szólalni,de közbe vágott.
-Ez nem az aminek látszik.-a családra néztem,akik szintén furcsán néztek.Trishát még egyszer átöleltem és a fülébe súgtam,hogy hívni fogom.Tyler feszült lett és pillantásommal kifelé tessékeltem.Zayn kérdőn nézett.Ahogyan mentem kifelé mellette elkapta a karomat.-Diana!Most hova mész?-felé fordultam,végig simítottam arcán,közben mélyen a szemébe néztem.Kihúztam a karomat a kezéből.Nem akartam neki semmit mondani.Perrie értetlenül állt ott mellettünk.-Diana?-elmosolyodtam és elindultam a kocsihoz.Kinyitottam a postaládát és belecsúsztattam egy borítékot.Benne volt a jegygyűrűm és egy papír lap a csókos számmal.Mindenki esetlenül állt,Trisha sírt,Zayn folyamatosan kiabált utánam és elindult felém,mikor beültem a vezető ülésre.Lenyomtam a biztonsági zárat.Zany kiabált és kopogott az ablakon.Tylerre néztem.Bólintott.Zayn a kocsi elé sétált.Ráadtam a gyújtást.Zayn a kezét a motorháztetőre tette.Felbőgettem a motort.Zayn még mindig ott állt.Elkezdtem felemelni a lábam a kuplungról,fogtam a sebesség váltót és egyesbe tettem.Elkezdett gurulni a kocsi.Zayn tartotta magát és az autót.
-Tyler kösd be magad!-parancsoltam rá.Tyler engedelmeskedett és felnevetett.Elkezdtem tolatni.Zayn odafutott,én ismét felbőgettem a motort,hogy ne halljam amit kiabál.Oldalra nézem,ahol az egész család kint állt a ház előtt.Kicsordult egy könnycsepp,de le is töröltem,a gumik elkezdtek füstölni,ahogy nyomtam a gázt.Zayn elengedte a kocsit,hogy köhögjön,mire kifaroltam és elindultunk.A tükörben még láttam ahogy Zayn jön utánunk és térdre esik,majd kocsiba ül.Trisha oda szaladt az autójához,de Zayn ellökte és beült.Fogalmam se volt merre menjek.Zayn hamar felvette a tempónkat,drága autónk nem volt se új,se annyira gyors,de nagyon imádtam,mikor a szüleink meghaltak Tyler nem merte vezetni.Mióta nekem is meg van a jogsim én imádom.Egy fekete 69-es Charger.Féltettem az autót,de magunkat is.Tyler át akarta venni a kormányt,de én akartam vezetni.Igyekeztem London felé venni az irányt,ahol tudtam sok rövidítő utat hozzánk.Zayn szorosan követett minket,mintha valami akció filmben lettünk volna.Bekapcsoltam a rádiót.Tyler kezdett ideges lenni.Egy utcába beérve Tyler behúzta a kéziféket,a kocsi azonnal lerobbant.-Mit csinálsz?-kiáltottam rá.Kiszállt a kocsiból.-Tyler!Szállj vissza,vagy itt hagylak!-kiáltottam ahogyan becsapódott az ajtó.Zayn is kiszállt a kocsijából.Elindult felém,de Tyler elé állt.
-Menj!-kiengedtem a kéziféket és gyújtást adtam.Nem indult.Zayn összeszólalkozott Tylerrel.Neztem őket a tükörben,közben igyekeztem gyújtást adni.Negyedjére sikerült,mire Zayn behúzott egyet Tylernek,aki szintén készült,de Zayn jobban felkészült és Tyler a földre került.-Diana menj már!-Tyler hangosan kiáltott,mire Zayn az ablakomba öklözött.Az üveg betört én pedig gázt adtam.Tyler felállt,majd Zayn karja után nyúlt.ekkor kanyarodtam ki az utcából.Lementem a parkba,majd a központba,ahol Zayn nem talál meg.Felhívtam Tylert.
-Hol vagy?-kérdeztem.
-Miért nem akarsz velem beszélni?-Zayn szólt vissza.
-Nem vagyok rád kíváncsi.Hogy merted megütni a bátyámat?-kérdeztem fennhangon.-A kocsi ablakát pedig be fogom vasalni rajtad!-üvöltöttem.
-Csak hallgass meg!
-Nem akarlak!Elegem van belőled,ez nekünk nem megy,te is beláttad,minek erőltessük.Zayn vége van,kérlek hagyj békén!Nem fogok menekülni előled,a fiúkkal se fogom megszakítani a kapcsolatot,de hagyj engem békén!Megértettél?
-Nem,de remélem egyszer majd megértesz.-Zayn átadta Tylernek.
-Diana?
-Tyler!Jól vagy?Hol vagy?Érted megyek!
-Még mindig abban az utcában.Igen,egész jól vagyok.Haza megyek,majd valamikor otthon találkozunk.-tudtam hogy arra gondol,hogy azonnal menjek haza.Hazamentem,beálltam a garázsba és bementem a házba.Az otthon melege fogadott,de nyomasztóbb volt,mint valaha.Tyler nem sokra rám hazaért.Egyedül volt.Átöleltem és végig néztem nincs-e rajta valami sérülés.Azon kívül hogy véres volt a pólója,semmi baja nem volt.
-Mi volt?Mi történt?
-Minden rendben,kicsit eligazítottam és ő is engem.Nem fog keresni egy darabig biztos,de Diana beszélnetek kellett volna.
-Minek?Ennek így kellett lenni és esküszöm hogy jobban érzem magam.Nem fogok menekülni előle,a fiúkkal is beszélni fogok.Ő is tovább lépett rajtam,nekem is megy.Ez egyszerű.
-Diana...
-Ne mondj semmit,csak hogy hamarabb visszamegyünk,mondjuk holnap.
-Mi?Én örülök a szabadságomnak,de ha te akarsz,akkor menj.
-Egyedül?Az kizárt,akkor inkább megyek veled.-megcsörrent a telefonom.Trisha volt.-Szia!
-Szia Diana!Ne haragudj,hogy zavarlak.Jól vagy?
-Igen,minden rendben?
-Én annyira sajnálom ezt,ami ma történt.
-Én is.De ígérem meglátogatlak titeket,ha még szívesen láttok.
-Téged?Ugyan már,hiszen már család tag vagy.
-Igazán köszönöm Trish.
-Szeretném megkérdezni,hogy Zaynről tudsz valamit?
-Szerintem hazafelé tart.Nem beszéltem vele,és kérlek ne haragudj azért ami előttetek történt.Soha nem ütöttem volna el.Csak most nagyon dühös vagyok.
-Igen,gondoltam,azért nem is mentem oda,de ígérem beszélek vele.
-Kérlek ne fáradj!Talán jobb lesz így.Viszont most ne haragudj,de mennem kell!Majd hívlak!Puszi!Szia!
-Rendben van!Szia!-Tyler értetlenül nézett.
-Mikor fogod elmondani nekik?
-Majd egyszer,nem kötelező tudniuk...

2015. május 25., hétfő

Part 92.Az esküvő


...Zaynnel nap,mint nap beszéltünk,azt mondta válasszak esküvői ruhát és majd ő kifizeti,ne költsek rá.Tylernek mostanában kevesebb ideje volt,mivel neki is több munkája lett,miattam.Nem tudtuk összeegyeztetni,hogy mikor menjünk vásárolni,ezért Dylan és én mentünk el,csak ketten!

Dylan és én a szombatot együtt töltöttük,hogy megtaláljuk a számomra megfelelő ruhát.Az egyik üzletben már vagy a 7. ruhát választottam,de Dylan mindegyikre azzal a válasszal felelt,hogy: "Tökéletesen áll!" Ám mikor megtaláltam az igazit akkor Dylan felállt és mögém állt.
-Lenne szíves egy kicsit magunkra hagyni minket?-nézett az eladóra,aki bólintott és kiment.-Ne menj hozzá!-megfordultam és átöleltem.
-Dylan!-belenevettem a vállába.-Tudom,hogy mindig akarni fogsz,de azért na.-mikor felnéztem komoly volt a tekintete.
-Nem azért mondom,mert akarlak,természetesen örülnék ha a barátnőm lennél és jobban megbecsülnélek,mint ő,de most nem erről van szó.Diana...ez ha belegondolsz,akkor nem bonyolult.Ti már annyiszor elszakadtatok egymástól,most meg hozzá akarod magad láncolni?Akarva vagy akaratlanul is megbántjátok egymást.
-Dylan!-förmedtem rá.-Megérdemli hogy megkapjon,ő nagyon szeret engem,és én már annyiszor megbántottam,hogy két kezemen meg se tudom számolni.Ő tökéletes és az enyém.
-Most elmondtad az ő érzéseit,de mi van a tieiddel?Te nem akarod ezt.-megfordított.-Nézz magadra!-végigtekintettem a csodás ruhán.-Nem akarom,hogy olyan mellett tedd le az esküt,akit nem szeretsz igazán.
-Dylan most menj el!Nem akarom,hogy itt legyél,nem akarom,hogy ott legyél az esküvőmön,nem akarom!Tűnj el!Takarodj!-felvette a telefonját a fotelból és a függőny mellől még visszanézett.
-Gondold néha végig,hogy ki mit tett érted!-majd elment.

Két hét múlva kikaptuk a forgatási szünetet és hazarepültem Londonba.Négy nap múlva meglesz az esküvőm.Bradfordban tartjuk és már alig várom.Dylannal azóta nem beszéltem.Tyler velem lesz mindvégig,ő kísér az oltárhoz is.Ma utazunk át,hogy minden rendben legyen és Trisha meg a lányok tudjanak nekem segíteni.Zaynnel együtt elmentünk vacsorázni.
-Már csak négy nap.Mit szólsz?-mosolygott.
-Nagyon várom,jobban,mint a Karácsonyt.-mosolyogtam,majd végigsimítottam a kezén.
-Holnap délután lenne egy kis dolgom Londonban este.
-Tudom,tudom a legény búcsú.
-Igen persze.-nevetett.-Az is,de azon kívül is még néhány.
-Ez mit jelentsen?
-Semmi különöset,az esküvőre visszaérek.-mosolygott,majd ezután csendben folytattuk a vacsorát.
Zayn másnap este lelépett.Csodálkoztam,hogy nem leszünk együtt előtte egyáltalán.Nem bírtam elaludni az este,ezért rajzoltam.Terveztem egy saját esküvői ruhát.Mindenféle csipke és virág meg gyöngy volt rajta.Reggel ez asztalnál ébresztettek fel.
-Diana!-Niall úgy kiabált,mintha ezer éve nem látott volna.Pislogva néztem fel és a 4 fiú ott állt előttem.
-Sziasztok!Hát ti?Nem együtt vagytok?-mondtam egy ásítással összekötve.
-Micsoda?Hogy érted?
-Zayn tegnap ment Londonba.Azt mondta csak az esküvőre jön vissza.Azt hittem valami bandás ügy.-Liam egyből elővette a telefonját.
-Zayn nem veszi fel.Mit mondott hova megy?
-Csak annyit,hogy legény búcsú,meg hogy csak esküvőre értek vissza.
-Az vicces,mert mi úgy tudtuk,hogy nem akar legény búcsút.-nagyot ásítottam és értetlenül néztem.
Nagyon hamar eltelt az a pár nap.Zaynt nem lehetett elérni,hiába próbálta bárki is.Mindent szépen feldíszítettek,a ház egy palota volt.Minden gyönyörű volt a nagy napra.Trisha és a lányok már alig várták,hogy kezdhessenek velem valamit.Délután egyre volt meghirdetve a parkban az szertartás.Délre már nagyon sokan ott voltak,főleg barátok és család tagok,de Zayn sehol.Háromnegyed egykor felöltöztem és egy hintóval mentünk egy 3 utcával arrébb.3 órakor Zayn még sehol nem volt.A pap elment,mert másik helyre is kellett mennie.A vendégeket áthívtuk enni,hogy az se menjen kárba.Felmentem a szobába és levettem a ruhát,az ágyra tettem.Felvettem egy szakadt farmert és egy fekete pólót.Lemostam a sminket és belebújtam a tornacipőmbe.Lesétáltam és sorban elköszöntem a vendégektől.6-kor elkezdtük leszedni a díszeket.Mindenki ideges volt és feszült.Én teljesen nyugodt voltam.Féltem,hogy ez lesz,de számítottam rá.Felmentem összepakoltam a bőröndöm és lehoztam.Tyler az ajtóban várt rám.Trisha nagyon kiborult.Kértem,hogy ne sírjon,de nem bírta ki.Pont mikor átöleltem kinyílt az ajtó és Zayn nevetve lépett be az oldalán...